kirk kapitány

A bamakoi külügyminisztérium ma délután értesítette Sidibe Mamadou-t, a Budapest-Bamako szervezőinek helyi kapcsolatát, hogy kiengedték L. Viktort, a kémkedéssel vádolt magyart a bamakoi börtönből.

Az amerikai követség fölé repülő motoros-ernyőst kémkedés vádjával három napig tartották bent. Ez idő alatt házkutatást tartottak a hotelszobájában, elvitték a laptopját és a fényképezőgépét, amit Washingtonban a CIA vizsgált át.  A vizsgálat során megvizsgálták a futam alatt készült 2000 képét, ebből 3 Bamakoban készült felvételt töröltek is.

L. Viktor bár lekéste a hazainduló gépét, jól van. Jó bulinak tartotta az egész ügyet, és szerencséjére külön zárkában tartották fogva, jó körülmények között. Az egyetlen nagyobb gond az volt, hogy mivel a rendőrség körében senki sem beszélt angolul, ő pedig franciául, nem értette meg az ügymenetet.

A mail kormányzatban viszont igen csak zokon vették, hogy az amerikaiak a futam és a résztvevő magyarok miatt zaklatták őket, ezért megüzenték a szervezőknek, hogy ez nem kell a nyakukba, túl sok kellemetlenséget okozott már nekik a Budapest- Bamako. Ez ügyben Mamadou-t személyes meghallgatásra hivatta mali a külügyminiszter is. 

Őrizetbe vett a mali rendőrség egy magyar motoros-ernyőst kedden, mert
túl közel repült az Egyesült Államok bamakoi nagykövetségéhez.

Az Index munkatársa elmondta, hogy a Budapest-Bamakó futam indulója, L. Viktor a Salem hotelből repült az amerikai nagykövetség fölé, ott hoszasan körözött, majd a környékén leszállt. Mire a mali rendőrség a helyszínre ért, az ernyőjét elrejtette és amikor kérdőre vonták, tagadta hogy ő járt volna a követség fölött. Az amerikai követség egy munkatársa és a mali belügy alkalmazottai a mobiltelefonját is elkérték, de azt állította, hogy azt még Marokkóban elvesztette. A telefon később előkerült. Az amerikaiak állítják, bizonyítékuk van arra, hogy filmezte a nagykövetséget 1 órán keresztül. A pletyka szerint az őrizetbe vétele közben megsértette a kivonuló mali belügyminisztert, és hagnos szóváltásba fulladt a békésen indult kihallgatása. A belügy és a titkosszolgálat mellett a helyi vámosok is kivonultak, zárat vontak a Salem hotel köré, és amíg az ellenőrzés folyt, az ott lakó magyarok nem hagyhatták el a szállodát.

A futam szervezőinek helyi kapcsolata próbált segítséget nyújtani L. Viktornak, sikerült is beszélnie vele, ám az ernyős nem igényelt ügyvédet. Nemzetközi ellenőrzés folyik az ügyben, jelenleg azt vizsgálják, hogy milyen titkosszolgálati kapcsolatai lehettek.

A kémkedéssel vádolt magyar jelenleg a nehéz körülményeiről híres bamakoi börtönben van.

Ma délelőtt 9:00 óra körül őrizetbe vettek egy magyar motoros-ernyőst Bamakóban, áll a szervezők sajtóközleményében. A Masalay Hotel vezetősége telefonon jelezte, hogy szállodában lakó magyar férfit letartóztatták. A hátimotoros ernyővel Bamako felett repülő pilóta túl közel repült az Egyesült Államok bamakoi nagykövetséghez. A követséget biztosító amerikai tengerészgyalogosok azonnal riasztották a mali belügyi hatóságokat, akik hírek szerint leszállásra kényszerítették, majd őrizetbe vették a férfit.

Megbízható információval nem rendelkezünk a pilóta kilétéről. A futam hivatalos légi fotósa Szabó Péter nem repült ma reggel Bamako felett és már úton van haza Budapestre. Ezért csak következtetni lehet, hogy nagy valószínűséggel a Bamakon indulóként résztvevő és hátimotoros ernyővel rendelkező Letenyei Viktorról lehet szó. Jelenleg sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk a letartóztatott személy kilétét. Az sem kizárt, hogy egy harmadik személyről van szó - mondta Szabó Gál András a Budapest-Bamako alapítója. Sem az amerikai követség, sem a mali hatóságok nem adtak ki megbízható információt.

Az első csapatok tegnap éjjel megérkeztek Bécsen és Rómán keresztül Budapestre. Ma újabb 60 csapat érkezik Ferihegyre az Air France menetrend szerinti gépével Párizsból.
 

Ma délután az Austin Csapat blogjában Verekedés az eredményhirdetésen címmel jelent meg az a poszt, ami a Gondwana Team információira alapozva állítja: a futamot záró események a szervezők részvételével pofozkodásba és hangos szóváltásba fulladt.  Felhívtam kollégánkat - aki épp vidékre tartott, ezért nem volt netközelben és nem értesült ezekről a hírekről és a posztról - hogy mesélje el, ő mit látott.

Elmondta, hogy bár valóban probléma volt a szállásoknál, az ünnepélyes díjátadó nagyobb konfliktus nélkül zajlott le, amit a szokásos buli követett. Az eredményhirdetés mindaddig nyugodtan folyt, amíg az első 5 helyezetthez nem értek a szervezők. Az elmúlt napokban már több, az új indulóktól származó pletyka is terjengett arról, hogy a szervezők és a pontozó bírák azoknak a régi résztvevőknek kedveznek, akik már sokadik éve vezetik végig az utat. Több vitatott feladat is volt, aminek a pontozását kifogásolták, és meggyőződésük szerint ezt mindig úgy dőlt el, hogy a holdudvarnak legyen jó. Szerintük több csapat csalással szerzett előnyt, így már régóta érett a dolog, hogy az első helyezett felé közeledve a társaság néhány tagja bundát kiabáljon.

De pofozkodás helyett a legnagyobb balhé mégis az volt, amikor a 2. helyezett díját adták át. Ahogy minden indulónál, így a futam lezárása előtt a Go Go Bamako Team-nél is ellenőrizték a GPS-t, amiből kiderült: több száz alkalommal sebesség túllépésük volt. Lakott területen, a kis falvakban sokszor jóval a sebességhatár fölött haladtak, így sok büntető ponttal lehettek csak másodikak. Mivel számítottak az első helyre, a díj átvételekor indulatos megjegyzésekkel adtak hangot nemtetszésüknek.

Az első díj átadásakor a háttérben, a diszkó bárjában 40-50 főtől határozott üvöltözés tört ki. Bundázás, fütyülés, hurrogás. Majd idővel elkezdődött a buli.

Tehát terjednek a hírek, ahogy kell, de úgy tűnik se pofon, se biztonsági őr.

Tegnap délben Bamakoban véget ért a 4. Budapest-Bamako a Banamba-Bamako 220 kilométeres etappal. A versenyben az utolsó héten kis pontkülönbséggel vezető Go Go Bamako Team egy 20 pontos büntetést kapott, miután lakott területen jelentősen túllépték a sebességkorlátozást. "A helyiek épsége és biztonsága mindennél fontosabb" - nyilatkozta Dr. Hegedűs Vera versenybíró. Az első 5 helyen álló csapat sebességét ma szigorúan ellenőrizték, hiszen a mezőny kis falvakon haladt át.

Eredmények:

4x4 Autós kategória

1. 17- 733 pont Lőrincz Attila, Nagy Miklós
2. 61- 718 pont Go Go Bamako Team, Turjányi János, Zsom Lajos, Nagy József Attila
3. 1.- 710 pont Raid Adventure Team - 710
4. 13- 691 pont Kartochvill Vilmos, Takács István, Hernádi Éva
5. 11- 688 pont Homokdune.hu

2x2 Autós kategória

1. 27. 237 pont Leipold Zoltán, Törő Tamás, Herwarth András

Motoros kategóra

1. 13O 29O pont Egerszeg Aircraft- Hodola Richárd

Külödníjak

Az év médiaribanca:
A polgárőrök Bamakoba- 81

Népek barátsága díj:
Cseh Hummer Racing Team 108-115

Sivatag bátor harcosa:
Semmi Kis Tünde 327

Gyurcsány Ferenc "Ezt elkúrtuk" emlékdíj
57-es csapat, akik még Veszprémben lábtörés miadt feladták

Teréz anya jótékonysági díj
Tibor & Tibor Sport Egyesület- Hungary for Africa

Low Budget Award
Paranormál Team 52

Bozót hőse díj
Norwegian Budapest-Bamako Team 106

Az év bozótjárata
A 7-es busz

Nem adom fel, míg egy darabban látsz különdíj:
RZG Team 29

Különdíj:
Panek Alexander 97

A Bamako hagyományos befutója a mali fővárosban a líbiai kézben lévő Salem hotel. A parklolóban a helyi autónepperek várják a verseny résztvevőit: akik nem akarnak újabb 8000 kilométert megtenni, jó áron megszabadulhatnak a terepjáróiktól, személyautóiktól.

A szombati befutón azonban több mint száz magyart kiábrándító hír fogadta a szállodában. A Salem ugyanis kiadta az előre lefoglalt és kifizetett szobákat, és a szállás nélkül maradottak hiába vártak magyarázatot. A szervezési ügylet ráadásul bürokratikus káoszba fulladt: se szoba, se pénz. Sokan 4-500 eurót fizettek be a futam helyi szervezőjének számlájára. A résztvevők a hotel halljában hangot is adtak csalódottságoknak, erős szavakkal próbálták elérni, hogy a magyarul jól beszélő szervező csináljon már valamit. A többórás, néha lökdösődésig fajuló üvöltözésnek azonban nem sok erdeménye lett. A versenykategóriás résztvevőknek egyelőre máshol kell szobát keresniük, és a pénzt sem kapták vissza.

Kollégánk telefonon jelent a 40 fokos Maliból:

Megkezdődött a humanitárius része is a dolognak, Diema-ban egy jelentősebb mennyiségű adományt le is adott a csapat. Már Marokkóban voltak olyanok, akik gyorsan ki akarták szórni a cuccot a kocsiból, mert nem nagyon ment a terepezés, de végül kibírták idáig. Van, akinél akár 1 tonnányi mennyiségű adomány is van.

És valóban van olyan, mint a Dakaron, hogy a népek csak állnak kinyújtott kézzel, adományra várva, és a kocsik full gázzal áthúznak a viskók között. Sok helyen valóban rengeteg ajándékot osztanak szét, de hát mindenkinek nem megy.

Összefutottam egy magyar fiúval, aki a Bamako egyik korábbi futamán döntötte el, hogy Magyarország helyett inkább Mali fővárosában folytatná életét. Egy évvel ezelőtt felszámolta otthoni egzisztenciáját és vállalkozásba kezdett, műanyag hulladék újrahasznosítással foglalkozik, kínába exportálja a szemetet. Ő az egyetlen itt élő magyar a városban, de vannak franciák és kínaiak is. Tőle hallottam, hogy a kínaiak ide deportálják a börtönök helyett a letöltendő büntetéssel rendelkező elitélteket, és itt rabszolgaként ledolgoztatják a büntetési idejüket. Fizetést természetesen nem kapnak.

Néhányan egy kis hotelben pihenünk az utolsó szakasz előtt. A hotel vendége egy helyi parlamenti képviselő is, akitől megtudtam, hogy bár 12 milliós az ország, de 146-an vannak a parlamentben. Jókat nevetett azon, hogy a 10 milliós Magyarországon ez a szám 386. Azt mondta, biztos azért, mert meg tudjuk engedni magunknak.

Ma is a 7-es busszal megyek tovább, ha megvárnak és ma ha minden jól megy, oda is érünk Bamakoba.
 

A túrázók és versenyzõk Kiffában egy táborhelyen töltött éjszakája után ma reggel 6 órakor három részre szakadt a mezõny. Sokak kívánságára a mauritán biztonsági erõk rendkívüli gyorsasággal engedélyezték egy eddig nem egyeztetett útvonal beiktatását. Több tönkrement autó és pattanásig feszült ideg nem bírta a megpróbáltatásokat, és a Bamako éltének legnehezebb futamát többen feladni kényszerültek, így reggel útjának indult egy konvoj, mely aszfalton jut el Bamakóba.

A megmaradt bátor és jó kondícióban lévõ túrások feltankolva üzemanyaggal, ivóvizzel, illetve legalább négynapi élelemmel, déli irányba, Kankossa felé elhagyták kempinget. Mai céljuk Kayes volt, az elsõ szavannai nagyváros Maliban.

A versenyzõk közül az esti célba csupán a 02 Aquincum Racingnek sikerült este hét óráig megjelennie, a többi csapat a határátlépés, a feladatok nehézsége, és a szavannán történõ éjszakai tájékozódás problémái miatt csak késõbb érkezett be a vályogból épült Korare Kore nevû falu mellé.

Az utolsó országba való belépés öröme a 132-es KTM-es francia motoros bukása miatt nem lehet teljes: bokatörése után a 97-es lengyel csapat egyik tagja átvette a jármûvét és bukósisak és további védelem nélkül hozta be a célba a sérült kétkerekût. A felelõtlen tett ellenére a mai Superman díjat õ kapta meg. A mentõsök egyébként hamar elláták a sérültet akit késõbb elszállítottak a baleset helyszínérõl.

Az utolsó elõtti etap mindkét kategóriának 350 km körüli füves szavannát jelent, ahol a navigáció a legnehezebb feladat. "Holnap az dõl el, hogy kinek milyen navigátora van. A vezetési tudás és a technikai elõny eddig már kiderült, de a fás, füves és bokros homokon a legfõbb munka a navigátoré lesz. Itt nincsenek fix utak, nincs térkép és a GPS sem segít, mivel a helyiek szamarakkal járják ki évrõl-évre az ideiglenes utakat." mondta el 17-es rajtszámú versenycsapat navigátora Four Finger, aki háromszoros veteránként várja a holnapi rajt pillanatát. "Mivel az élmezõny nagyon szoros, a hátralévõ két napon bármi megtörténhet. - tudtuk meg Polgár Tamás versenybírótól - Egy-egy helyezéssel való elõbbre jutás a csapatok számára óriási öröm, míg másoknak dráma. Minden este személyes tragédiáknak vagyunk tanúi. Ez az eddigi legkeményebb Bamako."

Mire megérkeztünk Kiffába, sík ideg volt a vezetés, főleg Villám Géza, mert a túrások között, akik már itt táboroztak elterjedt, hogy terrorveszély van. Valaki magyar katonai hírszerzési forrásora hivatkozkozva elterjesztette, hogy valakit el fognak rabolni a túra vagy a verseny mezőnyéből. A szervezők az egész szerda estét azzal töltötték, hogy afrikai országok hírszerzési kapcsolatait hívogatták, a marokkói, a mauritán és a mali titkosszolgálatot is bevonták az ügybe, mert volt olyan csapat, amelyik bejelentette, hogy nem megy tovább, ha ez a helyzet.

Ezt az álláspontot addig, amíg ki nem derült hogy fals az infó, komolyan osztotta a vezetés is. Később kiderült, hogy a magyar forrás valami gellert kapott, más infóból jön és alaptalan, de egy egész estés hajtépés lett belőle.

A sivatagban, amid van, az nemcsak a tiéd, hanem mindenkié. Idomu, a mauritán turisztikai guru, a helyi pénzváltók királya megragadta az alkalmat, hogy ha már bennragadtunk a sivatagban, filozofikus tanmesével érzékeltesse a mauritán pusztában és az európai városokban való létezés alapvető különbségeit.

A városokban lehet, hogy minden anyagi javad meg van, de még sincs semmid, és nem vagy boldog, mert ha szükséged van valakire, nem lesz ott senki, hiszen a szomszédnak évek óta nem köszöntél. A sivatagban viszont, lehet, hogy nem sok személyes tulajdonod van, de mégis lehetsz boldog, mindig számíthatsz a többiekre, mert mindenki tudja, hogy legközelebb neki is sújthatja a szükség.

Idomu nem tudta, hogy az Index újságíróját, akinek az eszmefuttatást címezte, éppen a szükség sújtja. Egy hátizsákkal indult neki az útnak Budapesten, hogy minden nap más autóban utazva tudósítson a Bamakóról. Egy interkontinentális stoppos pedig udvarias, és nem cipel magával sok súlyt, hogy ne terhelje plusz kilókkal a versenyzők autóját. Az útazás viszont már tizenegy napja tartott, és alig érintett városokat, ha igen, akkor is éjszaka, így kaját sem tudott vásárolni. Mire a sivatagba ért, elfogyott minden a zsákból.
 
A Vadludak etették, itatták Atar és Tidjikja között. Ez az egyetlen szakaszra betervezett 400 kilométer két napig tartott, és a második éjszakájába bele kellett préselni még az aznapi 400-as menetet is (azt már aszfalton).

Kedd hajnaltól szerda estig köves, sziklás, pusztás, poros, homokdűnés ösvényen zötykölődtünk, és városi európaiként a sivatagban Jani, Sanya és Attila vendégszeretetét élvezte.
 

A január 26-i verseny etapot biztonsági okok miatt alternatív útvonalra terelték a Budapest-Bamako szervezői. "Az egész éjszaka tomboló homokvihar miatt a rally-t biztosító katonai repülő nem tudta volna követni a mezőnyt a nyugat-szaharai mauritán határ mentén." - nyilatkozta Villám Géza. Az alternatív útvonal a Mauritán fővároson keresztül és néhány sivatagos off-road szakaszon vitte a versenyzőket nem messze a katonaság által felügyelt betonúttól. A mezőny éjjel két órára futott be Atar-ba. A 108 verseny csapatból 57-en értek célba. A többiek a fővárosban maradtak szerelni, erőt gyűjteni, és felkészülni a további erőpróbákra.

A Budapest-Bamako túra kategóriája szintén január 26-án este futott be Noukachott-ba. A mauritán turisztikai miniszter, Bamba Drahman és államtitkárai köszöntötték az indulókat az Atlanti óceán partján. A miniszter elmondta, hogy a futam biztonsága a legfontosabb prioritásuk, majd megköszönte az adományokat, és elmondta, hogy hálás a Budapest-Bamako-nak mert ez a rendezvény immár 4. éve játszik rendkívül fontos szerepet a mauritán turizmus népszerûsítésében. Mint ismeretes a szaharai ország éves turizmusának 5 %-át teszi ki a futam. A Green Knights nevû angol csapat középkori lovagi regáliában köszöntötte a mauritán minisztert.

A január 27-i Atar Tidjikja szakaszon résztvevõk reggel 5-kor rajtoltak el a nyugat-mauritán oázisból. Minden idõk legkeményebb Budapest-Bamako etapjával kellett megküzdenie a versenyzõknek. Órákon keresztül hatalmas sziklákon zötykölõdtek, majd dûne tengerekkel viaskodtak. A navigáció is különlegesen nehéz volt, mert sem földút, sem útjelzõk nem jelölték az útvonalat. Mindössze 10 GPS pont segítségével kellett megtenni a 4oo km-es távot az egykori karaván útvonalon.

Az etap teljesítésére 12 óra állt rendelkezésre. Az esti célban mindössze közel egy tucat csapat jelent meg idõben, és éjfél elõtt sem voltak 25-nél többen. Egyre-másra csörögtek a mûholdas telefonok, és érkeztek a hírek a dûnék közt ragadt, bajba jutott csapatokról. A Budapest-Bamako résztvevõi a sivatag zordságát most élhették meg igazán. A 89-es csapat tagjait, Vladimir Jedlickát és Steven G. Aichelet 37-es csapat tagjai hozták be a táborba, mert az autójuk ajtóig elmerült a homokban, és több órás sikertelen próbálkozás után sem sikerült a jármûvet kiásni, így inkább otthagyták a Toyota Landcruisert a dûnék között. Jelenleg autómentõt keresnek Tidjikja-ban. Az önfeláldozó segítség nyújtásért Lehr András, Orbán Róbert és Saly László kapták a Nap Hõse vándordíjat.

A csapat mentõsei és a versenybíró Polgár testvérek, András és Tamás egész éjjel a sivatagban rekedt 1o jármû mentésén küszködtek. A mentést nagyban megkönnyítette a mauritán hadsereg sivatagi tüzérosztagának jelenléte és tapasztalata. A mentõsök az éjszakát 12o km-re a céltól, egy nomád család közelében töltötték. Az evakuáció miatt a Tidjikja-Kiffa speciál szakaszt ma reggel törölték a szervezõk. "Mindhárom mentõautónk kint rekedt a tegnapi speciálon. Nélkülük felelõsségteljesen nem indíthatnánk el a mai etapot" - mondta Hegedûs Vera versenybíró ma reggel Tidjikjában.

A mezőnyben egyre több az egészségügyi probléma, a hirtelen jött hõség, a higiénia hiánya és a kimerültség több indulót levert a lábáról. "Ma 9 beteget láttunk el, a legfõbb tünetek: napszúrás, ájulás, hányinger, hasmenés, kiszáradás" - mondta Dr. Késmárki András.

Ma este Kiffában találkozik a verseny és a túra kategória. Már a kiffai táborban van a megviselt és kifosztott Hungary for Africa kamion. Marokkói vámterületrõl több mint 3 millió forint értékû orvosi felszerelést loptak el a felhasított ponyvájú kamionról. A kiffai térség több falvának vezetõjét várják ma este a Budapest-Bamako táborába. Gyógyszereket, és orvosi eszközöket adnak át a Budapest-Bamako indulói a környék legszegényebb falvainak ma este fél tízkor.

Holnap már Maliban lesz a mezõny. Mindkét kategóriára több száz kilométer szavannás homokos táj vár. A navigáció holnap is embert próbáló és idegõrlõ lesz. Elhagyatott földutakon és szamárösvényeken jár majd a mezõny. A versenyzõknek az esti cél Korerar Kore. A túra kategóriásoknak az elsõ Budapest-Bamakon "járhatatlanként" elhíresült Kiffa-Kankossa-Kayes szakaszon kell átvergõdniük.

Kétszer is meglopták az egyik Bamakó felé tartó magyar kamion szállítmányát, írja a Független Hírügynökség. A rendőrök a járművet a marokkói vámszabadterületen tartóztatták fel: először azt mondták, hogy túlsúlyos, aztán azt kifogásolták, hogy túlságosan értékes. A kétnapos veszteglés közben éjszakánként megdézsmálták az ötvenmilliós segélyszállítmány egy részét, míg végre továbbállhatott a jármű.

A magyar kamion két éjszakát töltött a vámterületen, néhány méterre a rendőrségtől. Első éjjel letépték a vám- és pénzügyőrség plombáját, és úgy dézsmálták meg a szállítmányt, egy nappal később pedig a ponyvát felvágva lopkodtak a szegényeknek szánt segélyből.

A rendõrök annak ellenére tartóztatták fel a jármûvet, hogy a magyar Külügyminisztérium és a budapesti marokkói nagykövet hivatalos papírjai is rendben voltak, csakúgy, mint minden más engedély is. Végül a Bamakóba tartó kamiont a magyar és marokkói politikusok közbenjárásával engedték útjára.

A kamion nem egyedül tart Bamakó felé. A csapat másik járműve rendesen folytathatta útját, a sofőr a mauritániai határnál várja be kollégáját, onnan újra együtt mennek tovább.

Ezt a viccet az észak-mauritániai kisvárosban Adu sütötte el, mialatt a nagymamával, és a család többi tagjával együtt a francia futballbajnokság Rennes-St. Etienne meccsét néztük a földön ülve egy nagy síkképernyős tévén. A hayban nem nagyon volt más bútor. Idő viszont volt a teázásra, mert a Vadludak csapat Mitsubishijét a ház előtt hegesztették. Az ígért egy óra helyett fél napig.

Az iszlám köztársaságban tilos az alkohol forgalmazása, ezért mindenki arról beszél. Inni, pedig teát iszik. A szobában egy gázfőzőn forralják fel a vizet, benne a teafűvel, és egy a nagy fémtálcára kirakott kis poharakba öntögetik; addig amíg fel nem habosodik. A
fémtalcat egy fém edényre állítják, ahol a mosogatólét és a maradék teát gyűjtik, a poharakat kis vizzel ugyanis mindig elöblítik, de nagy mosogatás nincs, csak egy kis lögyböles. Elsőre furcsa, hogy az egész kisváros szinte ugyan azokból a poharakból iszik, de nehány nap alatt hozzá lehet szokni.

Christopher Lambert az I love you című filmben beleszeretett egy kulcstartóba, mert az készségesen, minden bonyodalom nélkül mondogatta neki, hogy I love you, csak füttyenteni kellett. Aki több ezer kilométert utazik úgy, hogy egy női hagra kell hagyatkoznia, rábiznia az életét, annak sem lesz érdektelen, ha a meleg tónusban felhangzik az "újratervezés" szó.

A Bamakón gépi navigálás nélkül már lehetetlen boldogulni. A versenyfeladatokat csak a koordináták belövésével lehet megoldani. A sivatagban, amúgy sem sokat használna egy térkép. A GPS-ek egy része hangosan is közli, merre kell fordulni, meddig kell még egyenesen menni.

A kocsikban vannak kis kijelezős, gyerekvideószerű gépek, vannak többszázezret érő profi cuccok, sőt van olyan csapat, amelyik katonai navigációt használ afrikában az eligazodáshoz.

Az a tanulság, hogy mindenből kettő kell - a Hungaricum csapatban érett meg ez a szentencia, amikor 5000 kilométer után egyszercsak felmondta a GPS-ük a szolgálatot, és úgy tünt, hogy a versenyszereplésüknek ezzel lőttek. Szerencséjükre egy óra után a gép egymás után kezdte felismerni a műholdas jeleket, és megjavult. A tapasztalt csapatok viszont valóban nem bízták a véletlenre, kettő, vagy három GPS-szel indultak el otthonról.

Egy húsz négyzetméteres helyiségben ácsorog egy órán át negyven-ötven magyar, a helyiség egyik bútordarabján egy íróasztalon helyben adják ki a vízumokat, holott az a terrorizmusveszély miatt újabban tilos, a másik bútordarabon, egy ágyon alszik egy rendőr. Valószínűleg rendőr, mert végülis egy a mauritán oldalon lévő határállomásról van szó, amely a helyi rendőrséghez tartozik.

A katonaság már egy épülettel előbb átnézte a bamakós csapat útleveleit, és ott is elkérték mindenkitől a fist, a kézzel vagy géppel előre elkészített személyes adatgyűjteményt. A fis persze a rendőröknek is kell, de a biztonság kedvéért ugyanazokat az adatokat kézzel ők is rögzítik egy nagy vonalasfüzetbe. Ha éppen nem telefonálnak.

A bamakós csapat déután ötre átlépte a Mauritán határt, pedig 11 körül már mindenki rajtra készen felsorakozott a nyugat-szaharai oldalon. A bürokráciából már a kilépő oldalon is kijutott. Ott is kell egy nagyfüzet, és két bejelentő karton ahhoz, hogy egy külföldi elhagyhassa az országot.

A két ország között, a senki földjén nincs aszfaltút, a szervezők lakóbusza el is akadt a homokban.

Az elmúlt két napban Budapest-Bamako verseny csapatai újabb 1200 km-t tettek meg Marokkóban és Nyugat-Szaharában. Ezzel félidejéhez érkezett a 2009-es Budapest-Bamako.

A 6. etap, az Assa-Smara szakasz szintén egy régi Dakar útvonalon vitte át a versenyzõket Marokkóból a politikai konfliktus övezetbe, Nyugat-Szaharába. A helyzet feszültsége miatt itt katonai kíséretet is kapott a mezõny. A homokos gyorsasági és az idegõrlõ sziklás szakaszokat az Oued Meswar sóstó kiszáradt medre követte. Villám Géza az eligazításon felhívta mindenkinek a figyelmét, hogy a sóstó mederben 140-150 km/óra sebességet is el lehet érni, de a váratlan vizes sáros szakaszok komoly veszélyt jelentenek, ezért mindenki óvatosan vezessen. Sajnos a 29-es csapatnak is ez lett a veszte. A kiszáradt sóstó meder végén egy vizes sáros szakaszban félrerántották a kormányt, és az autó felborult. Szlaukó Gábor, Szlaukó Róbert és Dr. Gönczi Viktor szerencsére csak könnyebb sérüléseket szenvedtek. A sérülteket a cseh Hummer Racing Team ápolónõje, Kulcsár Gabriella részesítette elsõsegélyben. Annak ellenére, hogy az autó totálkáros lett, az RZG Adventure Team tagjai folytatják a versenyt. A sérült, de menetképes Mitsubishi L200 80-90 km/óra sebességgel cammog Bamako felé. Szerencsére nem történt komolyabb bajunk, nyilatkozta Dr. Gönczi Viktor, a csapat egyik tagja.

A 6. nap végén 70-es évek végén vívott háborúkból itt maradt aknamezõk mellett haladt el a mezõny. Mindenkinek sötétedés elõtt be kellett érni a táborhelyre. Az éjszakai vezetés ezen a szakaszon a versenyszabályok értelmében tilos volt. Itt a legkisebb navigációs hiba is végzetes lehet. A 61-es csapat ismét remekelt, és megtartotta vezetõ pozícióját. Turjányi János és csapata, a Go-Go Bamako Team a 6. nap végén is megõrizte elsõ helyét.

A Smara-i tábor egy idõszakos nomád település peremén épült. A faluban tartózkodó vándorló pásztorokat és népes családjukat a bamakosok gyógyszerekkel, zseblámpákkal és egyéb apró ajándékokkal lepték meg.

A 7. nap tovább folytatódott a szokatlan szaharai esõzés és a kellemetlen hûvös idõ. A 6. kemény nap után egy viszonylag laza összekötõ szakasz várt a versenyzõkre. A nap végén mindössze egy 15 km-es speciál szakaszt kellett teljesíteni. Néhány városi geo-caching feladatot kellett megoldaniuk a versenyzõknek. Smara-ban egy eldugott pékséget kellett felkutatni, Laayoune-ban pedig egy adott tevehús nagykereskedõ házát kellett megtalálni. Ezek a feladatok lehetõséget biztosítanak a versenyzõknek, hogy a helyi kultúrával és a helyi lakossággal is ismerkedjenek.

Délután rövid tengerparti vezetés után egy rozsdásodó hajóroncs volt az ellenõrzõ pont. Csak úszva lehetett teljesíteni a feladatot. Az esti órákban a speciál szakasz elõtt egy termál hõforrás felkutatása volt a cél. A forrásról egyetlen tábla, vagy útikalauz sem tesz említést. „Három óráig bolyongtunk a sivatagban, de nem találtuk” - mondta Juraj Ulrich szlovák versenyzõ.

Az esti táborhely a Dakhla-i öböl mellett volt, amelyet több irányból tudtak megközelíteni a versenyzõk. A könnyû poros út ugyan kerülõt jelentett, de a versenyiroda lakóbusza is meg tudta közelíteni a kijelölt táborhelyet. A rövidebb úton, a tengerpart sáros homokján azonban majd fél tucat terepjáró süllyedt el tengelyig. „Kérjetek segítséget a városból, csomó autó elmerült a sárban” – hangzott a segélykiáltás a CB rádióból este 8 óra körül. Éjjel 1-ig több csörlõt tönkretettek a segélykiáltásra jelentkezõk, mire minden pórul járt versenyautót kiszabadítottak a sár börtönébõl.

Dr. Kõnig János, aki a futamot quad-dal teljesíti, Dakhlától 100 km-re az esti órákban lerobbant a sivatagban. „Azt hittem én vagyok az utolsó a mezõnyben és nagyon kétségbe estem” – mondta a békéscsabai fogorvos. A cseh Hummeresek ismét bebizonyították önzetlenségüket, és segítõkészségüket. Jestrab Hasa, Jiri Petr felrakta a quad-ot a Hummer hátuljára, Jaroslav Beránek és Petr Sobotka pedig behozta a táborba a kimerült és a végsõkig elcsigázott Kõnig doktort. „Egész éjjel szereltünk, így a quad folytatni tudja a versenyt” – nyilatkozta Dr. Kõnig János. Az óriás amerikai terepjárok minden évben a Budapest-Bamako védõangyalai. Gyengéd óriásként nyújtják segítõ jobbjukat a rászorulóknak.

Azok a csapatok, amelyek tegnap önzetlenül és hosszasan nyújtottak segítõ kezet pórul járt társaiknak, ma reggel a megkapták az újonnan alapított Nap Hõse vándordíjat. A reggeli eligazításon két Hummer-es csapat, és az iszap drámánál segédkezõ Ulrich házaspár, valamint a Lõrincz-Nagy páros osztozott a kitüntetésen. Nekik ma reggel õszinte tapssal tisztelegtek társaik. „Jó látni, hogy a Budapest-Bamako segítõ eszméje – a feszült verseny ellenére - a mai napig él” – mondta Villám Géza.

A túra kategória indulói tegnap reggel sikeresen átlépték a Marokkó-Mauritán határt. A pletykák ellenére a 2005. Miss Hungary, Semmi-Kis Tünde nem adta fel a versenyt és már Mauritániában van, akárcsak Fábry Sándor. A Budapest-Bamako adományait szállító kamion napokig vesztegelt egy marokkói vámudvarban. Az egyik klinikán a küldött ajándék fogorvosi székrõl azt hitték a skizofrén marokkói vámtisztek, hogy rakétakilövõ. Ezért az egész kamiont napokig tüzetesen vizsgálták. Több ezer euro értékû adományt loptak el a Herczeg Trans kamionjából a vámudvarban – mondta Gyülevészi Tibor, a Hungary for Africa adomány gyûjtés szervezõje ma reggel Dakhlában. Gyülevészi, aki egyébként versenykategóriában indul, a nyugat-szaharai városban vesztegel törött fõtengellyel.

A versenykategória csapatai jelenleg a Marokkó-Mauritán határon vesztegelnek, és próbálnak megküzdeni az afrikai bürokrácia rejtélyes útvesztõivel. „Szerintem ez egy 8-10 órás várakozást jelent” – mondta Villám Géza. Vasárnap délután 5-kor a versenyzõk többsége már Mauritániában várja az igazán kemény sivatagi etapok kezdetét.

Az Index riportere a tegnapi napon végre utolérte a mezőnyt és átszállt a Hungaricum Team autójába. Velük tett meg azt a 800 km-t Nyugat-Szaharán keresztül. Egy nappal korábban még a leszakadt kis csoporttal, a Budapest-teammal és a Duna tévés kocsival lenyomott 100 km át a sivatagon, ott ahol a Dakar útvonala volt valaha. Az időjárás elég bizarr, épp most mesélte telefonon, hogy a szaharai országban 500 km-en át esett az eső. Kizöldült a sivatag, sárga és lila virágok nőnek a kaktuszok mellett, és mindenhol sárgállik valami furcsa kis csíkos tök, ami messziről éppen olyan, mintha elhagyott teniszlabdák hevernének mindenütt. Az éjszakát a tengerparton töltötték, és hiába a kizöldülés meg Afrika, majd megfagytak a sátrukban.

Most épp Villám Gézával folytatja útját, és hamarosan vezetni is fog, hogy a szervező aludhasson egy kicsit a lakóautójában. Fél órán belelül beállnak a mauritán határnál  a sorban, és remélhetőleg kora délután már a másik oldalon folytathajták útjukat.

Mától újabb lehetőség nyílik arra, hogy életjelet adjanak Afrikában száguldozó ismerőseink. Ha sms-t küldenek a +36 30 30 30 038-as számra, az a T-mobile és a blog.hu fejlesztőinek köszönhetően azonnal megjelenik az Index Bamakós gyűjtőblogján.

A lehetőségről tájékoztattuk az esemény szervezőit, de kérünk mindekit, aki olvassa ezt, hogy tájékoztassa a futam résztvevőit is.

Az Index riportere 3. napja a 135-ös Budapest Csapattal falja a kilométereket. Sajnos elég nagy a lemaradásuk, épp megpróbálják utolérni a mezőnyt. Zgorától másfél távot kellett megtenniük, ez ma reggel 5-re ugyan sikerült is, de addigra a mezőny továbbállt és újra maguk maradtak. Egy hotelben pihenik ki az utat, és már mennek is tovább Smara-ba.

Éjjel viszont kifogyott a gázolajuk és a Duna TV-s csapat is így járt, úgyhogy üzemanyag után kellett nézniük. Mivel nem voltak nyitva a benzinkutak, egy dvd-snél szóba elegyedtek egy helyi lakossal, akiről kiderült: nagyobb mennyiségű illegális gázolaj tartalékokkak rendelkezik. Így hamarosan egy lepukkant szuterénbe pumpálta a naftát a kannákba, így folytathatták útjukat az éjszakában.

Joe több csapathoz is elígérkezett, de egyelőre hiába kéne mással utaznia, nem érik utol a többieket.

Ma reggel 8-kor 55 versenycsapat indult Foum Zgid-ből Assa-ba a Budapest-Bamako 5.napján. A 4. napi etap erősen megviselte a versenyzőket. Ezért a 130 versenycsapatnak kevesebb mint a fele vette át a mai munkalapokat. Sokan az éjszakát a Szaharában kellett hogy töltsék. A 43-as Alanatour legénysége hajnal 4-kor félúton a kősivatagban végképp elakadt: "Legnagyobb megdöbbenésünkre a dűnék között egy kiabáló alak rohant felénk a hajnali órákban. A helyi férfin autószerelő ruha és egy hímzett magyar címer volt" - nyilatkozta a csapat kapitánya. A zagora-i autószerelők minden évben lelkesen várják a Budapest-Bamako mezőnyét, mert ilyenkor van mindig munka bőven. Az egyikük egy hímzett magyar címert is beszerzett ruhájára. Az Alanatour csapat így megmenekült.

A mai etap egy pihentető szakasz volt a tegnapihoz képest. A Jebel Bani hegység egy eldugott falvában volt az első ellenőrző pont. Az 5 pontos kódot a falu polgármestere csak akkor adta ki a csapatoknak, ha azok apróságokkal ajándékozták meg a falu iskoláját. A 2. pont eléréséhez egy új extrém sportágban kellett bizonyítaniuk a versenyzőknek, a vezetés és a sziklamászás után jött az úszás, egy vízesés mögé kellett beúszni az értékes pontokért.

A nap végén az 1994-es Dakar egy gyorsasági szakaszának egy részén kellett teljesíteniük a versenyzőknek, ami bemelegítés volt a holnapi napra. A 4 órás befutón az 55 csapatból 16 ért időben célba.

Sokan ma érték utol a mezőnyt, akik még Európában akadtak el. A Budapest-Bamako szabályai szerint a versenyből nem lehet kiesni, csak pontot veszteni. Az egyik csapat Montpellier-nél akadt el, idáig szereltek, és ma csatlakoztak a versenyhez.

A 4. nap után a Go-go Bamako Team (Turjányi János, Zsom Lajos, Nagy József Attila) vezet 286 ponttal a versenyben. Nagy József Attila tapasztalt rally versenyző hírében áll, tavaly a Dresden-Breslau versenyen 4. helyet ért el.

Második helyen a 11. csapat, a homokdune.hu áll 281 ponttal. Tempfli Lászlónak nem ismeretlen a terep, hiszen egész októberben itt edzett csapatával. "Eltökélt szándékunk, hogy az idei Bamako-t megnyerjük" - mondta Tempfli.

A harmadik helyen a 31. csapat, a King Hill Team áll. Az idén indultak a Bamako-n először egy Nissan Navarra-val.

A nagy esélyesnek számító Ulrich házaspár visszaesett a 8. helyre. A továbbra is fájdalmakkal küszködő Danka Ulrichova nem adja fel, de láthatóan akadályozza a sérülése a versenyzésben.

A ma esti bivouac Assa-tól délre a Szahara egy eldugott szegletében fekszik. A csapatok szerelnek, pihennek, és a holnapi kemény napra készülődnek. A honap cél Smara. A csapatok átérnek az elaknásított nyugat-szaharai területre.

Szívás, hogy az Index horkolós riportét a Szahara közepén egy zajokra szuper érzékeny csapattal hozta egy fedél alá a szükség. A kiesések miatt úgy esett, hogy a tervekkel ellentétben Mezugában ismét a pestiestes csapat autójába ült be, és szerda éjfélkor a zagorai szerelőnél kiderült, nem is éri el a következő befutó helyét. Hotelbe kényszerültek az egynapos sivatagi döcögés után.

Az Index riportere mögött ekkor már 90 órányi folyamatos autózás állt, plusz még a 6 órányi kompozás a viharos tengeren.

A 90-ből 75-öt az elszánt Homokdűne csapat Land Cruiserében töltött ötödik utasként. Tempfli László eldöntötte, hogy a sokadik Bamako után a drasztikusan megemelt részvételi díjak miatt jövőre már nem vesz részt, ezért az idén még megnyeri a versenyt. Tempfliék bele vannak zúgva a technikai sportokba, és bíznak az autójukban is, így a három napos maratoni etapon megállás nélkül gyűjtötték a pontokat. Gyakori stoppal, alvás szünetekkel nem is lehetett volna teljesíteni a Bresciától Merzugáig tartó feladatsort. A pontgyűjtés alatt néha órákat rodeózott a kocsi kiszáradt folyóágyakban, éjszaka robogott át az Atlaszon homokkal vegyes hóviharban és a csapat folyamatosan zsonglőrködött két GPS-szel. A három nap alatt csak azzal a néhány teammal futottunk össze, akik hasonlóan elszántan álltak neki a versenynek. A megszakítás nélküli rohanás ellenére szerda reggel az utolsó pillanatban, a következő szakasz kezdete előtt egy órával futottunk be a sivatagi táborhelyre.

Persze itt sem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztük. Kiderült, hogy többen már feladták az erölködést, azok közül, akikkel az Index utazott volna. A pestiestes Balatoni Attila és Pásztor Tibor viszont régi ismerősként felkarolta az újságírót. Ők nem virtuózai a GPS-nek, inkább más csapatok társaságában szeretnek utazgatni. Egyszer még a kormányt is átadták a riporternek, azzal a feltétellel, hogy írjon róla. A baj az volt, hogy öt perc után az első mélyebb homokos hegyoldalban kénytelenek voltak belátni, elszállt a négy kerékhajtás, ezért a kijelölt úton nem megy fel az autó. A tanácstalanságot erősítette, hogy a völgyre épp homokvihar csapott le.

Hosszabb gondolkodási szünet után egy német autó biztonsági kíséretével végül egy másik úton mégis sikerült átjárót találni a nehéz szakaszon.

20-30 kilométeres átlagsebességgel poroszkáltunk át a sivatagon, és éjfélre befutottunk a környék legnagyobb városába, ahol 10-20 autón már dolgoztak a helyi mesteremberek.

Éjjel viszont nem élvezték, hogy a személyes rekordnak tekinthető 90 óra után horkolt a riporter, ezért többször is felrázták álmából.

A futam éppen az amerikai elnök esküjének napján ért Marokkóba. A nadori húsboltos is élőben nézte a szertartást.

Ma reggel a marokkói Erg Chebbi homokdűnék lábainál ébredtek a mezőny azon sikeres tagjai, akik beértek a célba. Három napos etapon sajnos többen pórul jártak. Tegnap este ítéletidő tombolt az Atlasz hegységben, a mezőny zuhogó hóesésben kelt át a hegyvonulaton. A későn jövők útját hótorlaszok állták és a marokkói hatóságok nem engedték őket át a hegyen. A 22-es csapat tagjai is az autójukban vészelték át első éjszakájukat Afrikában, a zuhogó hóban.

Éjjel a táborhelyen is nagyon hideg volt. A három fokos hidegben sokan nagyon fáztak és fogvacogva jelentek meg a reggeli eligazításon. Tegnap reggel a 130 verseny csapatból csak 70 jelent meg a célban. A többiek feladták vagy nem értek be. A Bamako szabályai szerint ők nem esnek ki, csak nem kapnak pontokat az összetett versenyben.

Ma 400 kilométeres speciál szakaszt kellett megtenni különböző szaharai földutakon. Volt benne homkdűnés, sziklás, kavicsos és rengeteg sáros szakasz is. Az esőzések nagyon feláztatták a talajt és megduzzassztották a folyókat.

Az esti 8 órás befutóra mindössze három csapat érkezett be időben. Elsőként a 102-es és a 103-as portugál csapatok gurultak be. Az etap teljesítéséért járó pontot így a többiek már nem tudják megszerezni.

A versenyben az első etap után vezető, de megsérült Ulrich házaspár nagyon gyengén teljesített. A maximális 152 pontból 112 szereztek meg. A csapatok értékelése még jelenleg is folyik.

A mai éjszakát Foum Zgid romantikus oázis városában töltik a csapatok egy pálmaliget szélén. A holnapi cél Assa városa.

Az Index újságírója harmincadik órája a Homokdűne csapattal falja a kilométereket, és az élmények hatására kijelentette: tévedett, mégsem unalmas az európai szakasz. Amíg a defektes gumikjuk szerelésére vártak, a tegnapi feladat teljesítéséről mesélt a telefonban.

Az olasz-spanyol síparadicsomok közötti hágón, sűrű hóesésben vágtak neki a második napnak és a kitűzött feladatnak. Egy betű és egy szám megszerzése volt a cél, amit igencsak nehezített az a tény, hogy  a nagy havazás miatt lezárták az a szakaszt, ahová el kellett volna jutnia a versenyzőknek. Egyedül a Homokdűne csapat vállalkozott arra, hogy 350 km-es kerülőt tesz a cél érdekében. Éjjel, a vaksötétben, egy havas hegyre kellett fölmásznia a bátor férfinak, Tibinek, aki 4 órás túrát tett az ismeretlenben a megoldásért. Kollégánk szerint teljesen szétfagyva ért vissza hozzájuk, a térdig hóban gázolástól fájdalmasra lehűltek a lábai de szerencsére minden maradandó sérülés nélkül megúszta a kalandot és ezzel elnyerték az 5 pontot, és a kitártásukért járó elismerést.

Az egyetlen Bamakoban élő magyar kérése az volt a rally szervezőihez, hogy hozzanak néhány magyar könyvet. Nagy Péter a bamakoi Mali-Magyar baráti társasággal karöltve szeretné lerakni az első afrikai magyar könyvtár alapjait.

Az Év versei 2008, Az év novellái 2008 és Berta Zsolt "Jancsiszög" címû regényével indult a könyvtár szombat reggel Afrikába. A futam harmadik napjára már 15 kötetre bõvült a guruló könyvespolc.

Tegnap Montpellierben egy Franciaországban tanuló magyar egyetemista hozta le néhány használt könyvét. "Ma reggel pedig Barcelonában egy benzinkút parkolójában kaptuk meg a Mikor mondjuk nemet, és hogyan - avagy az út az önbecsüléshez című kötetet." mondta Villám Géza a futam fővédnöke. "Nem hiszem, hogy nagy lesz a tolongás ezért a kötetért. Itt az emberek leginkább a fizikai értelemben vett helyes utat keresik"- tette hozzá Szabó Eszter önkéntes könyvtáros.

A könyvtár referencia szekciójában a Szahara overland című kötet és a Lonely Planet kiadó Nyugat Afrika könyve is megtalálható a fontos helyi térképek mellett.

A könyvtár a futam indulói részére a rally minden táborhelyén és fontosabb ellenörző pontján igénybe vehető.

A könyv adományokat ma a spanyol A7-es autópálya benzinkútjainál és a kompkikötõkben várják a 4O9-es rajtszámú guruló könyvtárhoz. Holnap pedig kelet Marokkó nagyobb városaiban és üzemanyag töltõ állomásainál lehet jelentkezni könyvekkel.