Ezt a viccet az észak-mauritániai kisvárosban Adu sütötte el, mialatt a nagymamával, és a család többi tagjával együtt a francia futballbajnokság Rennes-St. Etienne meccsét néztük a földön ülve egy nagy síkképernyős tévén. A hayban nem nagyon volt más bútor. Idő viszont volt a teázásra, mert a Vadludak csapat Mitsubishijét a ház előtt hegesztették. Az ígért egy óra helyett fél napig.
Az iszlám köztársaságban tilos az alkohol forgalmazása, ezért mindenki arról beszél. Inni, pedig teát iszik. A szobában egy gázfőzőn forralják fel a vizet, benne a teafűvel, és egy a nagy fémtálcára kirakott kis poharakba öntögetik; addig amíg fel nem habosodik. A
fémtalcat egy fém edényre állítják, ahol a mosogatólét és a maradék teát gyűjtik, a poharakat kis vizzel ugyanis mindig elöblítik, de nagy mosogatás nincs, csak egy kis lögyböles. Elsőre furcsa, hogy az egész kisváros szinte ugyan azokból a poharakból iszik, de nehány nap alatt hozzá lehet szokni.
