Egy húsz négyzetméteres helyiségben ácsorog egy órán át negyven-ötven magyar, a helyiség egyik bútordarabján egy íróasztalon helyben adják ki a vízumokat, holott az a terrorizmusveszély miatt újabban tilos, a másik bútordarabon, egy ágyon alszik egy rendőr. Valószínűleg rendőr, mert végülis egy a mauritán oldalon lévő határállomásról van szó, amely a helyi rendőrséghez tartozik.
A katonaság már egy épülettel előbb átnézte a bamakós csapat útleveleit, és ott is elkérték mindenkitől a fist, a kézzel vagy géppel előre elkészített személyes adatgyűjteményt. A fis persze a rendőröknek is kell, de a biztonság kedvéért ugyanazokat az adatokat kézzel ők is rögzítik egy nagy vonalasfüzetbe. Ha éppen nem telefonálnak.
A bamakós csapat déután ötre átlépte a Mauritán határt, pedig 11 körül már mindenki rajtra készen felsorakozott a nyugat-szaharai oldalon. A bürokráciából már a kilépő oldalon is kijutott. Ott is kell egy nagyfüzet, és két bejelentő karton ahhoz, hogy egy külföldi elhagyhassa az országot.
A két ország között, a senki földjén nincs aszfaltút, a szervezők lakóbusza el is akadt a homokban.
