Az elmúlt két napban Budapest-Bamako verseny csapatai újabb 1200 km-t tettek meg Marokkóban és Nyugat-Szaharában. Ezzel félidejéhez érkezett a 2009-es Budapest-Bamako.
A 6. etap, az Assa-Smara szakasz szintén egy régi Dakar útvonalon vitte át a versenyzõket Marokkóból a politikai konfliktus övezetbe, Nyugat-Szaharába. A helyzet feszültsége miatt itt katonai kíséretet is kapott a mezõny. A homokos gyorsasági és az idegõrlõ sziklás szakaszokat az Oued Meswar sóstó kiszáradt medre követte. Villám Géza az eligazításon felhívta mindenkinek a figyelmét, hogy a sóstó mederben 140-150 km/óra sebességet is el lehet érni, de a váratlan vizes sáros szakaszok komoly veszélyt jelentenek, ezért mindenki óvatosan vezessen. Sajnos a 29-es csapatnak is ez lett a veszte. A kiszáradt sóstó meder végén egy vizes sáros szakaszban félrerántották a kormányt, és az autó felborult. Szlaukó Gábor, Szlaukó Róbert és Dr. Gönczi Viktor szerencsére csak könnyebb sérüléseket szenvedtek. A sérülteket a cseh Hummer Racing Team ápolónõje, Kulcsár Gabriella részesítette elsõsegélyben. Annak ellenére, hogy az autó totálkáros lett, az RZG Adventure Team tagjai folytatják a versenyt. A sérült, de menetképes Mitsubishi L200 80-90 km/óra sebességgel cammog Bamako felé. Szerencsére nem történt komolyabb bajunk, nyilatkozta Dr. Gönczi Viktor, a csapat egyik tagja.
A 6. nap végén 70-es évek végén vívott háborúkból itt maradt aknamezõk mellett haladt el a mezõny. Mindenkinek sötétedés elõtt be kellett érni a táborhelyre. Az éjszakai vezetés ezen a szakaszon a versenyszabályok értelmében tilos volt. Itt a legkisebb navigációs hiba is végzetes lehet. A 61-es csapat ismét remekelt, és megtartotta vezetõ pozícióját. Turjányi János és csapata, a Go-Go Bamako Team a 6. nap végén is megõrizte elsõ helyét.
A Smara-i tábor egy idõszakos nomád település peremén épült. A faluban tartózkodó vándorló pásztorokat és népes családjukat a bamakosok gyógyszerekkel, zseblámpákkal és egyéb apró ajándékokkal lepték meg.
A 7. nap tovább folytatódott a szokatlan szaharai esõzés és a kellemetlen hûvös idõ. A 6. kemény nap után egy viszonylag laza összekötõ szakasz várt a versenyzõkre. A nap végén mindössze egy 15 km-es speciál szakaszt kellett teljesíteni. Néhány városi geo-caching feladatot kellett megoldaniuk a versenyzõknek. Smara-ban egy eldugott pékséget kellett felkutatni, Laayoune-ban pedig egy adott tevehús nagykereskedõ házát kellett megtalálni. Ezek a feladatok lehetõséget biztosítanak a versenyzõknek, hogy a helyi kultúrával és a helyi lakossággal is ismerkedjenek.
Délután rövid tengerparti vezetés után egy rozsdásodó hajóroncs volt az ellenõrzõ pont. Csak úszva lehetett teljesíteni a feladatot. Az esti órákban a speciál szakasz elõtt egy termál hõforrás felkutatása volt a cél. A forrásról egyetlen tábla, vagy útikalauz sem tesz említést. „Három óráig bolyongtunk a sivatagban, de nem találtuk” - mondta Juraj Ulrich szlovák versenyzõ.
Az esti táborhely a Dakhla-i öböl mellett volt, amelyet több irányból tudtak megközelíteni a versenyzõk. A könnyû poros út ugyan kerülõt jelentett, de a versenyiroda lakóbusza is meg tudta közelíteni a kijelölt táborhelyet. A rövidebb úton, a tengerpart sáros homokján azonban majd fél tucat terepjáró süllyedt el tengelyig. „Kérjetek segítséget a városból, csomó autó elmerült a sárban” – hangzott a segélykiáltás a CB rádióból este 8 óra körül. Éjjel 1-ig több csörlõt tönkretettek a segélykiáltásra jelentkezõk, mire minden pórul járt versenyautót kiszabadítottak a sár börtönébõl.
Dr. Kõnig János, aki a futamot quad-dal teljesíti, Dakhlától 100 km-re az esti órákban lerobbant a sivatagban. „Azt hittem én vagyok az utolsó a mezõnyben és nagyon kétségbe estem” – mondta a békéscsabai fogorvos. A cseh Hummeresek ismét bebizonyították önzetlenségüket, és segítõkészségüket. Jestrab Hasa, Jiri Petr felrakta a quad-ot a Hummer hátuljára, Jaroslav Beránek és Petr Sobotka pedig behozta a táborba a kimerült és a végsõkig elcsigázott Kõnig doktort. „Egész éjjel szereltünk, így a quad folytatni tudja a versenyt” – nyilatkozta Dr. Kõnig János. Az óriás amerikai terepjárok minden évben a Budapest-Bamako védõangyalai. Gyengéd óriásként nyújtják segítõ jobbjukat a rászorulóknak.
Azok a csapatok, amelyek tegnap önzetlenül és hosszasan nyújtottak segítõ kezet pórul járt társaiknak, ma reggel a megkapták az újonnan alapított Nap Hõse vándordíjat. A reggeli eligazításon két Hummer-es csapat, és az iszap drámánál segédkezõ Ulrich házaspár, valamint a Lõrincz-Nagy páros osztozott a kitüntetésen. Nekik ma reggel õszinte tapssal tisztelegtek társaik. „Jó látni, hogy a Budapest-Bamako segítõ eszméje – a feszült verseny ellenére - a mai napig él” – mondta Villám Géza.
A túra kategória indulói tegnap reggel sikeresen átlépték a Marokkó-Mauritán határt. A pletykák ellenére a 2005. Miss Hungary, Semmi-Kis Tünde nem adta fel a versenyt és már Mauritániában van, akárcsak Fábry Sándor. A Budapest-Bamako adományait szállító kamion napokig vesztegelt egy marokkói vámudvarban. Az egyik klinikán a küldött ajándék fogorvosi székrõl azt hitték a skizofrén marokkói vámtisztek, hogy rakétakilövõ. Ezért az egész kamiont napokig tüzetesen vizsgálták. Több ezer euro értékû adományt loptak el a Herczeg Trans kamionjából a vámudvarban – mondta Gyülevészi Tibor, a Hungary for Africa adomány gyûjtés szervezõje ma reggel Dakhlában. Gyülevészi, aki egyébként versenykategóriában indul, a nyugat-szaharai városban vesztegel törött fõtengellyel.
A versenykategória csapatai jelenleg a Marokkó-Mauritán határon vesztegelnek, és próbálnak megküzdeni az afrikai bürokrácia rejtélyes útvesztõivel. „Szerintem ez egy 8-10 órás várakozást jelent” – mondta Villám Géza. Vasárnap délután 5-kor a versenyzõk többsége már Mauritániában várja az igazán kemény sivatagi etapok kezdetét.
